). Délután szabad program, idegenvezetőnkkel lehetőség további nevezetességek megtekintésére, vagy sétahajózásra az Oslo környéki szigetek között. 7. NAP: GÖTEBORG, HELSINGØR, KOPPENHÁGA Utazás Svédország nyugati tengerpartja mentén déli irányba, útközben rövid séta Göteborg városközpontjában. Helsingborgból kompátkelés Dániába. Helsingørben, Hamlet városában séta a hatalmas Kronborg várkastélyhoz. Érkezés Koppenhágába az esti órákban, szállás a városközpontban (2 éj). Figyelem: a július 1-i csoport számára a 7. napi szállást (1 éjszakát) Koppenhága helyett Malmőben tudtuk csak foglalni. Ezért az a csoport a 7. napon nem kel át komppal Dániába, nekik egy malmői séta lesz a programban a helsingøri séta helyett. A malmői éjszaka után a 8. napon az Øresund hídon kelünk át Dániába, és utána változatlanul teljesül a 8. napi program és azon a napon már ez a csoport is Koppenhágában száll meg. 8. NAP: KOPPENHÁGA, ROSKILDE Délelőtt városnézés a dán fővárosban: Amalienborg palota – a dán királyi család rezidenciája, a városháza, a Parlament épülete, a bájos Nyhavn negyed – az egykori kikötő, a kis hableány szobra stb.
A gazdasági együttműködés első jelei már az itt megalakuló első államalakulatok idején megmutatkoztak. Az 1387 és 1523 között fennálló kalmari unió az első komoly, szerződésen és kölcsönös megállapodásokon alapuló gazdasági szerveződés volt. A Hanza-kereskedelem időszakában a skandináv országok fát, prémet, mézet, és különböző érceket adtak el a kontinentális Európa államai számára. Svédország a 20. századig megőrizte kiemelkedő szerepét a vasérc-feldolgozás iparágában, míg Norvégia az ipari forradalom utáni olajéhségnek, illetve a később megjelenő technológiai háttérnek (tengeri fúrótornyok) köszönheti gazdasági fellendülését. Történelmük folyamán a skandináv államok mindig is egymás gazdasági partnerei voltak, még akkor is, ha viszonyukat néha egymás elleni háborúk felhői sötétítették el. A 19. századi svédországi éhezés elől a svédek Dániába menekültek munkáért, korábban pedig hasonló együttműködés volt megfigyelhető a dán és norvég területek között. (A helyesírásukat egyébként a norvégok a dánoktól vették át – ennek gyökerei a gazdasági együttműködések időszakában fellelhetők. )
Mivel Svédország nem támogatta Napóleont, a győztes hatalmak nem akartak neki sem nagy károkat okozni, így a finn területek elvesztéséért kárpótlásul megkapták Norvégiát 1809 -ben. Finnország az 1917 -es orosz forradalom után szerveződhetett állammá, ekkor a nagyhatalmak beleegyeztek egy ütközőállam szerepét betöltő államalakulat létrehozásába a svéd határ mentén, melynek feladata a kommunizmus továbbterjedésének megakadályozása volt kezdetben. A közös kultúra jelenségét jól mutatja, hogy a talán legnépszerűbbnek tartott svéd költőnő, Edith Södergran Szentpéterváron született, és sok időt eltöltött a svéd és finn területeken is. Természetesen a jelenség nem egyedülálló, sok esetben előfordul, hogy adott skandináv nemzet írója, költője a mai határokat figyelembe véve esetleg egy másik ország szülötte. A folyamatos perszonáluniók tehát megteremtették a közös történelmi gyökerek alapját. Ezt erősítette a periférikus földrajzi helyzet, amely gazdasági és kulturális együttműködésre kényszerítette az északi államokat.