A sósav nem annyira agresszív, kissé elszínezi a bőrt. A maratáshoz először kevés vizet kell tenni egy tálba, majd kb. fele-fele arányban adagolni a sósavat és hidrogén-peroxidot egészen addig, amíg el nem kezd pezsegni a réz a fóliáról. Ezután egy-két perc alatt lejön a réz. Ha leállna a folyamat kis sósavat ill. hidrogén-peroxidot kell adagolni. Tömény (víz nélküli) oldattal 30 másodperc alatt is le lehet szedni a rezet, de én lassabban szeretem maratni, mert akkor jobban tudom ellenőrizni a folyamatot. Csak, hogy tudományosabb legyen a cikk, következzenek a részletek. Ha az előállított maratószerbe beletesszük a lemezt, akkor az oldatban levő extra oxigén a peroxidból oxidálja a rezet a sav jelenlétében és réz(II)-klorid (CuCl 2) keletkezik: Cu + 2 HCl + H 2 O 2 → CuCl 2 + 2H 2 O A CuCl 2 szép kékes-zöldes színű. Ha sok réz kerül az oldatba és elhasználódik az összes peroxid, a réz(II)-klorid folytatja a maratást: CuCl 2 + Cu → 2 CuCl Egy idő után, ha az összes CuCl 2 -ből réz(I)-klorid (CuCl) lesz, nem tud több rezet feloldani és a folyadéknak barnás színe lesz.
A reakcióegyenlet: H 2 O 2 +2HCl=2H 2 O+Cl 2 Ez a felszabaduló nascens klór reagál a rézzel: Cu+Cl 2 =CuCl 2 3. Nátrium-perszulfát, vagy ammónium-perszulfát. Ezeket az anyagokat elektonikai alkatrészboltokban vagy netről szerezhetjük be. Meleg, tömény oldatuk kb. a vas-klorid sebességével dolgozik, gázképződés nincs, az oldat átlátszó, idővel világoskék árnyalatú lesz, ezért a maratás folyamata a nyáklap kivétele nélkül ellenőrízhető. Az oldat sajnos kimerül idővel. A reakcióegyenlet: Na 2 S 2 O 8 +H 2 O=Na 2 SO 4 +H 2 SO 4 +O A felszabaduló nascens oxigén oxidálja a rezet, a keletkező rézoxid pedig oldódik a fenti egyenletben keletkező kénsavban. Az oldattal nagyon óvatosan kell bánni, mert fehér színű égési sérülést okoz a bőrön, a ruhaszövetet pedig szétroncsolja, ráadásul alattomosan, száradás után. Én az első módszert használtam sokáig, és használnám ma is, ha nem lett volna több kellemetlen balesetem vele. Egy alkalommal rázógépre tettem a marató edényt hogy gyorsabban marjon, és kiborult a rossz beállítás miatt.
Bocs. A teendőnk a következő. Készítsük el a nyáktervet valamely erre alkalmas szoftverrel. Nyomtassuk ki a tükörképét a műnyomó papírra (műnyomó papírt fénymásoló üzletekben, papír-írószer boltokban vehetünk). Vágjuk körbe, tegyük félre. Most jön a nyáklap előkészítése. Először is vágjuk ki a kívánt méretű nyáklapot, praktikusan egy lemezvágó olló segítségével. Régebben fűrészeltem, de egyrészt száll a por, másrészt sokáig tart. A lemezvágó ollóval egyszerűbb dolgozni. Ha a nyáklap nagyon régi, akkor törölgessük át egy sósavba mártott vattadarabbal, ami leoldja a barna oxidréteget, majd öblítsük le szappanos vagy mosószeres vízzel.. Ha a felület nem volt megbarnulva, akkor ezek a lépések kihagyhatóak. Ezután 100-as dörzspapírral alaposan csiszoljuk meg a nyáklapunkat. Ennek kettős célja van. Egyrészt eltávolítjuk vele a maradék felületi oxidréteget, másrészt a felület érdességét növeljük, amihez így jobban fog tapadni a toner festék. A csiszolást követően denaturált szeszes vattával még egyszer alaposan töröljük át a lapot, hogy a dörzsöléskor keletkezett réz és réz-oxid port eltávolítsuk.
Szevasztok! Először is köszönöm mindenkinek segítő hozzászólását! Morfeustól olvastam először, hogy a tisztított lemezt néhány másodpercre mártsam vaskloridba. Majdnem jó is lett a vasalás, csak egy kis felületen jött fel a festék, de a kitöltő test felületen, amit festéktollal ki tudtam javítani. Sajnos azonban a lemez ónozásánál, amit 250 fok-os pákával gyanta alatt végeztem, több vékony vezeték is feljött, és ismét selejt lett a panel. Bár lehet, hogy ott hibáztam, hogy nem új panelen próbálkoztam, hanem az előző hibás nyomatot folttisztító benzinnel lemostam, és úgy dobtam a panelt a vasklorid oldatba. Bár igyekeztem alaposan lemosni a festéket, de a vasklorid még sem egyenletesen marta meg a nyákot, hanem foltok keletkeztek a felületen. Próbáltam ugyan a foltokat papírzsepivel az oldat alatt elmasszírozni, de nem sok sikerrel jártam. A vasklorid azért megmarta a nyák egész felületét. Utána már nem tisztítottam, lemostam vízzel, papírzsepivel letöröltem, és elkezdtem papírzsepi alatt előmelegíteni a lemezt.
A laminálógépet ekkorra már érdemes járatni, hogy jól felmelegedjen és 5-10 alkalommal be kell tolni a gépbe a PCB lemezt. Akkor jó a laminálás, ha a vezetősávok kissé látszódnak a műnyomópapíron keresztül, a festék miatt nagyon kicsit kidomborodik a papír: A lemez kihűlése után vízben kell áztatni a panelt. 1-2 perc után az átázott papírt kézzel, ujjal vagy körömkefével le lehet dörzsölni. Ha jól lamináltad, akkor egyáltalán nem jön le a festék. Néha jó erősen kell dörzsölni, mert kis papírdarabok maradhatnak vezetősávok között, ami maratáskor sem jön le: Ezután lehet maratni. FIGYELEM! A művelet során kevés klórgáz is felszabadulhat! Ezt nem szabad belélegezni, mert a tüdőben és a nyálkahártyákon a klórgázból sósav keletkezik, károsítja a tüdőt és a légutakat is! A legjobb a szabadban végezni a maratást szemüvegben és gumikesztyűben! A sósav és a hidrogén-peroxid is maró hatásű: bőrre, szembe ne kerüljön! Mindig legyen a közelben víz, hogy le lehessen mosni, ha bőrre jut! Ha kis hidrogén-peroxid kerül a bőrre az elfehéredik, kicsit viszket, de gyorsan elmúlik.
Ebbe az oldatba kell belehelyezni a nyáklemezt, majd időnként ellenőrízni, hogy hol tart a rézfólia oldódása. Melegített oldat esetén 20-30 perc elég a teljes lemaródáshoz. A módszernek két hátránya van. Az egyik az, hogy tényleg mindent összefog, a másik az, hogy lassan kimerül. Szerencsére ez utóbbi ellen tudunk tenni, de hogy mit, azt majd később ismertetem. A reakcióegyenlet a következő: Fe +++ +Cu = Fe ++ +Cu + illetve van egy második lépés, bár ez a maratás szempontjából nem lényeges: Cu + +Fe +++ =Cu ++ +Fe ++ 2. Sósav+hidrogén-peroxid. Ez a leggyorsabb módszer. Közönséges háztartási sósavba (minden boltban kapható szinte) belemerítjük a nyáklapot, majd pár kupaknyi 12%-os hidrogén-peroxidot adunk hozzá. Rögtön heves pezsgés indul meg, és mérgező klórgáz szabadul fel, ezért ezt a maratást csak szabad ég alatt érdemes csinálni. Előnye, hogy nagyon gyorsan lemarja a rezet a nyákról, hátránya hogy büdös és mérgező gáz fejlődik, a hidrogén-peroxidért fodrászboltot kell keresnünk, a marató anyag egyszer használatos, a hidrogén-peroxid magától bomlik, ezért nem tartható el sokáig.
Itt is érvényes, hogy a buborékoltatás mellett melegíteni is kell az oldatot eleinte, mindaddig, amíg a nyáklemezekből elégséges mennyiségű rezünk be nem oldódott a maratószerbe. Természetesen maradhatunk a vas-kloriddal kevert verzió mellett továbbra is, ha nem zavarnak a foltok. Az egésznek az a lényege, hogy csak a legkönnyebben beszerezhető összetevőt, a sósavat kell pótolnunk, a maratószerünk nem fog kimerülni, és nem kell a környezetet szennyeznünk a kimerült oldat kidobásával. Most hogy megtanultuk a maratás mikéntjét, érdemes elolvasni erre a szövegre kattintva, hogy hogyan vihetjük át egy egyszerű módszerrel a számítógépen megtervezett áramkör tervünket a nyáklemezre lézerprinter segítségével, vasalás nélkül. u. i Kísérletező kedvű szakiknak tudok ajánlani még egy módszert. A hidrogén-peroxid+sósav kombináció legnagyobb baja, hogy büdös és mérgező klórgáz fejlődik a reakció közben. Ráadásul bizonyos esetben még fel is robbanhat az oldatunk, ha túlmelegedik. A jó hír az, hogy a sósav helyettesíthető citromsavval, vagy borkősavval is.
Ha sikerült lemaratnunk a nyákot és jó lett, akkor a legnehezebb részen már túl vagyunk. Furkáljunk egy kicsit, így már a helyére is forrasztgathatjuk az alkatrészeket, az IC-ket célszerűbb foglalatba tenni, így tuti, hogy nem égetjük szét forrasztás közben, illetve elkerülhetjük a bosszankodást, ha fordítva tennénk be. Mielőtt tovább lépnénk, nézzük meg egy kicsit magát a kapcsolást: Három részre osztottam a kapcsolást, az első a táp. Sok magyarázatot nem kell hozzátenni, ha későbbiekben is DCC áramkör építésére adjuk a fejünket, a legtöbb kapcsolásban szinte ugyanezt a részt meg fogjuk találni, eltérés a kondenzátorok vagy az ellenállások értékeiben lehet. Bár az X1-1 és X1-2 kivezetésre 14V váltófeszültséget ír, azért ezt nem kell kőbe vésni. Én több tesztet is csináltam, 12V DC-ről (egyenáram) is gond nélkül elment a dekóder. (Ha DC-ről tápláljuk, a polaritás mindegy. ) Ebben az esetben a BTTB váltók közül az újabbik fajtát (6813, 6814) gond nélkül vitte, viszont 3 régebbi Zeuke-t is kipróbáltam (6810, 6820), ezekhez már kevésnek bizonyult a 12V DC-s táp, ezért a jó öreg FZ1-es trafó váltó kimenetét használtam, amivel már biztonsággal megmozdultak.
Sajnos a nyomtatómat nem lehetett pausz papírra átállítani, szétfolyt a tinta. Az általam használt A4-es fólia: Viking Transparency Film Art. OHP25100. Az előhívó marószóda az 10gr/1 L vízben feloldva. Ezt egy üvegben tárolom és használatkor a lap nagyságához képest adagolom, kb. 5mm-el lepje el a lapot. Az előhívási idő 30 másodperc. Kiveszem, csap alatt leöblítem és a langyos vaskloridos oldatban kimaratom. Majd újból leöblítem, papírral szárazra törlöm, majd nitro hígítóval lemosom. A nagyon finom vörösréz vezetékek csiszolópapírral kezelve tönkremehetnek. Én egy forgó sárgarézdrót (puha) ecsethez hasonló koronggal szoktam a felületet kezelni, majd újból lemosom nitro-val és végül nitróban feloldott gyantával törlöm át, majd száradni teszem.