Jake Gyllenhaal fogalmam sincs, mióta számít perzsának, a főhőst mégis ő kelti életre, a szerephez magára pakolt néhány kiló izmot és hosszú hajat növesztett (vagy parókát kapott? ) és borostásan nyomja végig a közel két órát. Végzi a dolgát becsülettel, tetőkön suhan, falakon mászik (ha minden igaz a játékban is ilyesmik vannak), kerülgeti a CGI nyilakat és harcol a hassassinokkal, az ellene küldött bérgyilkosokkal. Gemma Arterton szépen mutat, leginkább dacos ábrázatot vág és mindenre van valami epésnek szánt megjegyzése. Ben Kingsleynek nem kellett megerőltetnie magát, festett szemmel, kissé unott fejjel hozza a szerepét. Alfred Monila legalább elmondhatja magáról, hogy vicces szövegeket kapott, ám fel nem fogható miért áll hőseink mellé, ha annyira pénzsóvár, miért nem adja fel őket a jutalomért cserébe? Mert kell egy poénos mellékkarakter? Csak hogy valami pozitívumot is említsek a filmre nem lehet ráfogni, hogy unalmas lenne, pörög, ahogy kell, Dastan és Tamina vagy utazik vagy harcol, akkor szundítanak keveset, ha leütik őket (bár a hölgyeményt nem csapják le soha), le is kötné a mezei nézőt, ha nem tárná szét a kezét csodálkozva a mezei néző a (fentebb emlegetett) akciójelenetek láttán és nem fogná a fejét néhány hülyeség láttán.
Igaz, a 3D-be ültetéssel voltak kisebb nagyobb gondok, de miután a francia illetőségű Ubisoft felkarolta a címet, onnantól már meg sem állhatott a csúcsig. Bevallom, számomra a top 3-ban ezüstérmes ez a játékeposz, egész egyszerűen imádom mindegyik részét, lehet, hogy ezért sem tudok teljesen kritikus szemmel nézni a moziváltozatra, de mivel nem vagyok filmesztéta, ezért ez szerintem nem is olyan nagy baj. Mike Newell (rendező) munkássága leginkább arról híres, hogy kapufát kapufára halmozva egymás után készített olyan filmeket, amik csúnyán megbuktak a piacon. Igaz nemrégiben sikerült összehegesztenie egy Harry Potter 4-et - avagy a Tűz Serlegét - ami személyes nagy kedvencem volt könyvben, filmben már sajnos nem annyira, de mindenképpen emlékezetes darab volt mozivásznon is, ez nem vitás. Talán pont ezért eshetett Jerry Bruckheimer választása eme angol úriemberre, persze a pontos okát nem tudhatom. Az viszont tény, hogy a rendezőnek nagyon szépen sikerült elkapnia azt a fonalat, amit a játék rajongói annyira szerettek a monitorok és TV-k előtt.
Az még a jövő zenéje, hogy miképp muzsikál a film a kasszáknál, ám azt már tudni lehet milyen szórakozásfaktorral rendelkezik a mű. Jelentem, kicsivel. Dastan egyszerű utcagyerek, amolyan ókori yamakasi, akit a bölcs király fiául fogad, évekkel később pedig neki köszönhető, hogy sikerül bevenni egy szent várost. Nagy a boldogság, a király azonban először kicsit problémázik a helyzet miatt, aztán elhalálozik, a gyanúsított nem más, mint Dastan, aki lóra pattan és a bevett vár hercegnőjével karöltve menekül, birtokában van egy tőr, amelyről kiderül, hogy képes visszaforgatni az idő kerekét. Disney logó ide vagy oda, több dolog is akad, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni, néhány helyen is felszisszenhetünk, ugyanis annyira gyerekes vagy rajzfilmszerű lett a jelenet. Gondolok itt arra, mikor éppen befut egy hatalmas nagy homokvihar, hőseink meg felhúznak egy vékonyka sátrat és abban üldögélnek vidáman diskurálva, a cudar idő nem árt nekik. Vagy egyes embereknek elég egy pofon és ájultan esik össze, de ugyanez az eredmény, ha valakit egy lapáttal vágnak fejen.
A Perzsia Hercege a mai napig kb. 320 millió dollárt hozott összesen, ami a 200 milliós költségvetéshez és az elvárásokhoz képest meglehetősen szerény összeg, pedig... Azt hiszem, hogy generációmból nem én vagyok az egyedüli, akinek a Prince of Persia volt az első számítógépes játék, amivel játszott, a Sands of time, Warrior Within, Two Thrones hármas pedig a valaha volt legjobbak közé tartozik. Így hát nagy elvárásokkal ültem a film elé körülbelül 6 (értsd: fantasztikus nézőszám) polgártársammal együtt egy vidám júniusi napon, miközben mi van ha elbaszták? jellegű érzések kerülgettek, a Jake Gyllenhaal-ba vetett bizalmam pedig mondhatni sosem állt ólomlábakon. Az első perctől kezdve azonban magával ragadott a film. Igaz, hogy a herceg "Dastan", Farah pedig "Tamina", a sztorit meg a helyszíneket átvariálták, ám ez elképesztően lényegtelen. A látvány egészen remek, leszámítva pár néhol elavult CGI jelenetet, amik fölött azért sikerült elnézően félrepillantanom; Harry Gregson-Williams zenéje viszont nagyszerű volt.
Kár, mert A Karib-tenger kalózai mellett a Disney-nek lehetett volna egy másik remek trilógiája. Fanoknak kötelező, a fantasy-kalandfilmekre fogékonyaknak pedig erősen ajánlott. Kategóriájában: 7/10
Az első pár jelenettől fogva érezni fogjuk, hogy ez bizony valóban PoP (Prince of Persia). Mikor a kisfiú a katonák elől menekül, falra mászva, rudakon ugrálva, egyik akrobatikus mutatvány produkálva a másik után, bevallom nagyon élveztem. Ahogyan azt is, hogy sikerült úgy létrehozni egy teljesen egyedi történetet, hogy közben az eredeti Sands of Time legfontosabb momentumai felé is tisztelettel adóztak a készítők. A "homok", a tőr, az idő-visszapörgetés, a hercegnő és természetesen a herceg figurája mind-mind nagyon jól eltalált elemek, még akkor is, ha a harci stílusa és öltözéke már a második részt, a Warrior Withint vélték felidézni bennünk. Jake Gyllenhaal remek választás lett a trilógia első részére, látszik rajta, hogy komolyan vette a szerepét, tisztességesen kigyúrta magát és csak ritkán lehetett észrevenni, hogy az igencsak nehezen elsajátítható Yamakasi harci stílust kaszkadőr csinálta helyette. Gemma Arterton ezúttal számomra nem volt olyan éterien gyönyörű, sokkolóan szép jelenség, mint a Titánok Harcában, de tény, hogy szemrevaló teremtés, és igencsak jól állt neki ez a szemtelen, de mégis érzéki hercegnő szerep, mely igaz, kissé Leia-szerű volt a Csillagok Háborújából (New Hope - Új Remény), de ez talán nem is olyan nagy baj.
De nincsen ezzel sem baj, hiszen a játék-trilógiában is az első rész volt a legmeseszerűbb. Ha nem is egy örökké emlékezetes művel lesz dolga a kedves mozilátogatónak, tény, hogy remekül fog szórakozni a pénzéért cserébe, akárcsak mondjuk egy karibi kalózok közben. Számomra ugyanaz a kategória a kettő, a különbség csupán annyi, hogy itt az ötlet nem eredeti, ezért sem érdemel több pontot szigorú értékrendemben. De érdemes megnézni és őszintén remélem, hogy lesz folytatás, mely hasonlóan hű lesz a játékváltozathoz. Mert ha igen, akkor egy nagyon, de nagyon komoly filmre számíthatunk pár év múlva… Rendezte: Mike Newell Forgatókönyv: Boaz Yakin, Doug Miro Zene: Harry Gregson-Williams Szereplők: Jake Gyllenhaal, Gemma Arterton, Ben Kingsley, Alfred Molina Játékidő: 116perc IMDB: 6. 9 Saját vélemény: 7. 5
A lezárás még javíthatna az összképen, teljesen szomorú, hogy nagyon mellényúltak ez ügyben is. Biztosra vehető, hogy a tinik és a játék rajongói nagy élvezettel nézik végig a Perzsia hercegét, a maradék többsége pedig sajnálja, hogy nem kapta meg a pénzéért azt, amit szeretett volna: szórakozni. Bruckheimer idén még tud szépíteni A varázsló inasával. imdb: 6, 7 rottentomatoes: 56%