A Haast-féle sas evolúciója igen gyors lehetett, hirtelen fejlődött ki egy sokkal kisebb ősmadárból. A faj pontos taxonómiai hovatartozására DNS vizsgálatok derítettek fényt, miszerint közvetlen rokona az alig 1 kg tömegű ausztrál törpesasnak. A korai és középső pleisztocén során (1, 8 millió - 700 ezer évvel ezelőtt) a Haast-féle sas testtömege megtízszereződött, agyának fejlődése viszont lényegesen lemaradt izomzata növekedési ütemétől. Mivel Új-Zéland két szigetén az emlősöket csak fókák és denevérek képviselték, és a hidasgyíkoktól eltekintve nagyméretű hüllők sem éltek a szigeteken, ezért a gerincesek nagy részét madarak adták, így a Haast-féle sas az ökoszisztéma csúcsragadozója lehetett és a röpképtelen moafajokra vadászott a levegőből és közülük akár a 200 kg tömegű példányokat is képes volt elejteni. A sas a maorik betelepedése idején, a 11. század körül még létezett, de az európaiak megjelenésekor a 18. században már nem. Körülbelül a 15-16. századok során pusztulhatott ki, amely valószínűsíthető oka, hogy zsákmányállataik, a moák, a maorik vadászatai miatt megritkultak.
Err�l azonban k�s�bb... A Haast-f�le sas (Harpagornis moorei) felfedez�se Sir Julius von Haast nev�hez f�z�dik, aki az 1870-es �vekben egy mocs�rban tal�lt r� az addigra m�r kihalt fajt�l sz�rmaz� maradv�nyokra. A mad�rr�l eleinte �gy v�lt�k, hogy d�gev� lehetett, ugyanis a cs�re ink�bb a kesely��hez, mintsem a ragadoz� madarak�hoz hasonl�tott. A csontv�zak ism�telt vizsg�lat�ra n�h�ny �ve ker�lt sor, amikor imm�r modern technol�gia, egyebek mellett CAT-vizsg�lat seg�ts�g�vel elemezt�k az egykor �lt madarak csontjait. A tud�sok meg�llap�tott�k, hogy a Haast-f�le sasok medencecsontja el�g er�s volt ahhoz, hogy ak�r 80 km/h-s sebess�ggel v�gzetes t�mad�st hajtsanak v�gre. A k�zel h�rom m�teres sz�rnyfeszt�vols�g�, olykor majdnem 18 kilogrammos madarak k�tszer olyan nagyok voltak, mint a ma �l� legnagyobb ragadoz� mad�r, az ak�r 9 kilogrammos �ri�sr�tisas. (Az �ri�sr�tisas �s a Haast-f�le sas, s�t, a mo�k eset�ben is megfigyelhet�, hogy a toj�k ak�r jelent�sen nagyobbak a h�mekn�l. ) Paul Scofield, a Canterbury M�zeum szak�rt�je szerint a sas eg�szen biztosan el tudott ejteni egy gyermeket.
A Wikimédia Commons tartalmaz Haast-féle sas témájú médiaállományokat és Haast-féle sas témájú kategóriát. A Haast-féle sas (latin neve Harpagornis moorei, de mivel újabb eredmények alapján a külön nembe sorolása nem indokolt, ezért neve lehet Hieraaetus moorei vagy Aquila moorei is) egy kihalt, hatalmas sas, amely Új-Zéland Déli-szigetén alakult ki a pleisztocén során. Magyar (és angol) nevét felfedezőjéről, Julius von Haastról kapta. Megjelenése [ szerkesztés] Hatalmas termetű ragadozó madár lehetett: a hím kb. 9–12 kg, a nőstény pedig kb. 10–15 kg tömegű volt [1] ( nemi kétalakúság); szárnyuk fesztávolsága elérhette a 2, 6–3 métert. [2] [3] Mérete valószínűleg közel járhatott a repülőképesség felső határához. Életmódja [ szerkesztés] Mivel Új-Zéland két szigetén az emlősöket csak fókák és denevérek képviselték, és (a hidasgyíkoktól eltekintve) nagyméretű hüllők sem éltek a szigeteken, így a két sziget szárazföldi gerinceseinek nagy részét a madarak adták. Ezért a Haast-féle sas az ökoszisztéma csúcsragadozója lehetett: a különböző röpképtelen moa -fajokra vadászott a levegőből, és közülük a 200 kg tömegű példányokat is képes volt elejteni.
A hatalmas madár a legendák szerint lecsapott a hegyekbe tévedt emberekre, és képes volt egy kisgyereket megölni.
Kövesse az Origót! Origo rovatok a Facebookon Itthon Nagyvilág Gazdaság Sport TÉVÉ Film Tudomány még több Tech Autó Kultúra Utazás Táfelspicc Fotó Videó Jog Tényleg létezhetett az emberevő sas Valóban létezhetett az a hatalmas madárfaj, amelynek étrendjében az új-zélandi maori legendák szerint az ember is helyet kapott. Komputer tomográfos vizsgálatok segítségével bizonyították be, hogy a Haast-féle sasként ismert kihalt madár nem dögevő, hanem ragadozó volt. Mérete és testfelépítése alapján akár kisgyerekeket is elragadhatott magával.
A tomográfia során nyert adatokat a tudósok összevetették a modernkori ragadozómadarak paramétereivel, s arra a következtetésre jutottak, hogy a sas nem csupán a moafélékre vadászhatott, de az emberre is veszélyt jelenthetett. A kutatók azt is meghatározták, hogy a Haast-féle sas evolúciója igen gyors lehetett, hirtelen fejlődött ki egy sokkal kisebb ősmadárból. A korai és középső pleisztocén során (1, 8 millió - 700 ezer évvel ezelőtt) a Haast-féle sas testtömege megtízszereződött, agyának fejlődése viszont lényegesen lemaradt izomzata növekedési ütemétől. Ez a vizsgálat is jól példázza, hogy a modern orvosi képalkotó eljárások miként segítenek megoldani az ősi állatvilág titkait. Az őslények maradványai igen sérülékenyek, s a kutatók többségének nincs hozzáférése, ám a CAT-felvételek révén a tudósok górcső alá vehetik a valaha volt állatokat, ezek szerveit, s megismerhetik életmódjukat, agyműködésüket - mutattak rá a kutatók. Elképzelhető, hogy a Haast-féle sas azonos a maorik mondavilágának legendás madarával, a pouakaival.
A Haast-féle sas egy kihalt, hatalmas madár, amely Új-Zéland déli szigetén élt a pleisztocén korban. Szárnyának fesztávolsága elérhette a három métert. Mivel Új-Zéland szárazföldi gerinceseinek nagy részét madarak adták, a Haast-féle sas az ökoszisztéma csúcsragadozója lehetett: a röpképtelen moafajokra vadászott a levegőből. A Haast-féle sas a maorik betelepedése idején, a 11. század körül még létezett, de az európaiak megjelenésekor a 18. században már nem, a 15-16. századok során pusztulhatott ki. Kihalásának valószínű oka, hogy zsákmányállataik, a moák, a maorik vadászatai miatt megritkultak. Ken Ashwell (Új-Dél-Wales-i Egyetem) ausztrál és Paul Scofield (Canterbury Múzeum) új-zélandi kutató a Haast-féle sas több egyedének koponyáját, medencecsontjait, valamint csőrét vetette alá CAT-vizsgálatnak, rekonstruálva a madár agyának, szemének, fülének és gerincvelőjének méretét. A kutatók vizsgálataikról a Journal of Vertebrate Paleontology című szaklapban számoltak be, eszerint a Haast-féle sas testtömege elérte a 18 kilogrammot, és az óriásmadár nem dögevő volt, ahogy eddig feltételezték, hanem ragadozó.
A maorik k�z�tt �lt egy legenda egy f�lelmetes ragadoz� mad�rr�l, amely olyan hatalmas volt, hogy embereket is zs�km�nyul tudott ejteni. Sz�munkra mindez hihetetlen�l hangozhat ugyan, de kutat�k szerint az �ri�si mad�r nem csak az �j-z�landi bennsz�l�ttek fant�zi�j�nak sz�lem�nye... Maori sziklarajz hirdet�s Sz�munkra, akik az eur�pai faun�t l�tjuk nap mint nap, szinte teljesen elk�pzelhetetlenek lehetnek az �ri�si, emberev� sasok - csakhogy �j-Z�landon olyan p�ratlan �letk�z�ss�g �s olyan k�l�nleges fajok �ltek, amelyek a t�bbi sz�razf�ldi ter�lett�l val� hatalmas t�vols�g miatt maradhattak csak meg eg�szen az elm�lt �vsz�zadokig. Sajnos m�r a nyugati felfedez�k meg�rkez�se el�tt kihaltak az olyan rendk�v�li madarak, mint amilyen az �j-Z�landot jellemz�en a 16. sz�zadig (de legk�s�bb a �zadig) ben�pes�t� hatalmas, ak�r h�rom m�teresn�l is magasabb mo�k voltak. �j-Z�landon a legend�s sast �gy �rt�k le, mint egy alapvet�en fekete-feh�r sz�n�, v�r�s begy� �s s�rga-z�ld tollv�g� ragadoz�t, amelyet az �ltala kibocs�tott hang alapj�n Hokioinak neveztek.
A kutat� elmondta azt is, hogy a ragadoz� madarak f�lelmetes karmaikkal nemcsak v�gzetes csap�st voltak k�pesek m�rni a zs�km�nyukra, de ak�r �t is szak�thattak puh�bb sz�veteket, p�ld�ul a medence k�rny�k�n. Term�szetesen nem az ember, hanem az ak�r 250 kilogramm s�ly� �s 2, 5 m�ter magas moa jelenthette a Haast-f�le sas els�dleges zs�km�ny�t, n�hol m�g apr� moacsontokat is tal�ltak, ami erre utal. �j-Z�landon nem �lt a denev�rek kiv�tel�vel �shonos eml�sfaj, mivel az Ausztr�li�t�l d�lre tal�lhat� ter�let m�s kontinensekt�l m�r t�bb mint 65 milli� �ve elszigetel�d�tt. Azokat a niche-eket teh�t, amelyeket m�shol a nagy test� pat�s �llatok t�ltenek be, �j-Z�landon az �ri�si madarak foglalt�k el - a "cs�csragadoz�", valami olyasf�le, mint m�shol p�ld�ul az oroszl�n, pedig a Haast-f�le sas volt. A hatalmas ragadoz� mad�r nagyj�b�l az emberek ezer �vvel ezel�tti meg�rkez�s�t k�vet�en pusztulhatott ki, m�ghozz� feltehet�leg az�rt, mert a maorik t�lvad�szt�k a mo�kat. R�ad�sul a Haast-f�le sasok mindig is kis sz�mban �lhettek �j-Z�landon, �s a D�li-szigeten k�v�l m�shol nem is fordultak el�.