Edgar Allan Poe: A Holl� Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 5. sz�m Egyszer egy b�s �jf�lt�jon, m�g borongtam zsongva, f�j�n S furcsa k�nyvek altatgattak, holt mes�kb�l v�n baz�r, Lankadt f�m m�r le-ledobbant, mikor �m valami koppant, K�nn az ajt�n mintha roppant halkan roppanna a z�r, "Vend�g lesz az", �gy t�n�dtem, "az�rt roppan k�nn a z�r, Az lesz, m�s ki lenne m�r? " �h, az eml�k hogy sz�ven ver: padl�mon a vak december �j�n fant�m-rejtelemmel h�nyt el minden sz�nsug�r, �s �n v�rtam: h�tha virrad s a sok v�n bet�vel �rt lap B�natomra h�tha �rt ad, sz�p Len�r�m halva b�r, F�ny le�nya, angyal-n�ven sz�p Len�r�m halva b�r S f�ldi n�ven senki m�r. S �gy tetszett: a f�gg�ny leng �s b�bor�n b�s selym� zeng�s F�j�, v�j�, sohsesejtett torz iszonyt suhogva j�r, - R�m�lt sz�vem izgatottan l�ktetett s �n csit�tottam: "L�togat� lesz az ottan, az�rt roppan k�nn a z�r, K�s� vend�g lesz az ottan, az�rt roppan k�nn a z�r, Az lesz, m�s ki lenne m�r? " Visszat�rve lelkem mersze, haboz�som elm�lt persze, S "Uram", kezdtem, "avagy �rn�m, megbocs�tja ugyeb�r, �mde t�ny, hogy m�r ledobbant �lmos f�m �s �n meg roppant Halkan z�rg�tt, alig koppant: alig roppant r� a z�r, Nem is hittem a f�lemnek. "
Ámde tény, hogy már ledobbant álmos főm, és Ön meg roppant Halkan zörgött, alig koppant: alig roppant rá a zár, Nem is hittem a fülemnek. " – S ajtót tártam, nyílt a zár: Éj volt künn, más semmi már. S mély homályba elmeredtem, szívvel, mely csodákra retten, Látást vártam, milyet gyáva földi álom sohse tár; Ám a csend, a nagy, kegyetlen csend csak állott megszegetlen, Nem búgott más, csak egyetlen szó: "Lenóra! " – halk, sovár Hangon én búgtam: "Lenóra! " s visszhang kelt rá, halk, sovár, Ez hangzott, s más semmi már. S hogy szobámba visszatértem, s még tüzelt javába vérem, Hirtelen, már hangosabban, újra zörrent holmi zár, S szóltam: "Persze, biztosan csak megzörrent a rácsosablak, No, te zaj, most rajtakaplak, híres titkod most lejár, Csitt, szivem, még csak egy percig, most a nagy titok lejár. Szél lesz az, más semmi már! " Azzal ablakom kitártam s íme garral, hetyke-bátran Roppant Holló léptetett be, mesebeli vén madár, S rám nem is biccentve orrot, meg sem állt, és fennenhordott, Csőrrel ladyt s büszke lordot mímelt, s mint kit helye vár, Ajtóm felett Pallasz szobrán megült, mint kit helye vár –, Ült, nem is moccanva már.
Állok viharzó part előtt, a tengerár lihegve bőg. kezemben emlékek, romok, arany fövény, arany homok. - Nézem, hogy hullanak ezek a könnyű, semmi porszemek és könnyezek ─ és könnyezek! Ó Istenem! bárhogy fogom, a porba hull lágy homlokom? Ó Istenem! nem menekül egy szem se a vizek elül? Hát minden-minden e világon álomba ködlő furcsa álom? Feltöltő Németh Kinga Az idézet forrása
yet how they creep Through my fingers to the deep, While I weep- while I weep! O God! can I not grasp Them with a tighter clasp? O God! can I not save One from the pitiless wave? Is all that we see or seem But a dream within a dream? Poe rövid verse, az Álom az álomban, egy kérdés a valóság és az emberi lét természetéről. Az élet nem más, mint egy sor irreális esemény, egy Isten által teremtett irreális világban. Az idő telik, és nem sokat tudunk tenni azért, hogy feltartóztassuk. Az emberi érzelmek, a gondolatok, és a tudat sem befolyásolhatja az élet folyamatát. Egy emberi álom egy isteni álomban? A második versszakban a tenger az elbeszélő érzelmi zűrzavarának metaforája lesz. Amikor Istent megszólítja, választ vár arra, hogy mi mulandó és mi örök. Ez az egyszerű, két versszakos vers magába foglalja azt az elképzelést, hogy mi, mint ember, egy egzisztenciális rejtélyjel szembesülünk: kontrollálhatjuk-e mindazt, amit a világban látunk és csinálunk? Vagy lemondunk az absztraktnak, mint egy álomban, amit nem mi formálunk.
pepo • 2011. m�rcius 18. 21:34 Edgar Allan Poe: �lom az �lomban Vedd m�g e cs�kot, �desem! Mostan megyek, elb�csuzom �s ez legyen a b�cs�sz�m: Igazat mondt�l �nnekem, B�s �lom az �n �letem: Elt�nt rem�nyem csillaga, Mindegy, nappal vagy �jszaka, Val� volt-e, vagy l�tom�ny, Ma m�r mi sem maradt nyom�n. Minden, mi van e b�s vil�gon, �lomba k�dl� furcsa �lom. �llok viharz� part el�tt, A tenger�r lihegve b�g. Kezemben eml�kek, romok, Arany f�v�ny, arany homok. - N�zem, hogy hullanak ezek a k�nny�, semmi porszemek. �s k�nnyezek - �s k�nnyezek! � Istenem! b�rhogy fogom, A porba hull l�gy homlokom! � Istenem! nem menek�l Egy szem se a vizek el�l? H�t minden-minden e vil�gon �lomba k�dl� furcsa �lom? Kosztol�nyi Dezs� ford�t�sa Hozz�sz�l�s �r�s�hoz be kell jelentkezned! skary 2011. 22:22;)
S nem mondtam m�r nektek, hogy amit ti �r�letnek n�ztek, az csak �rz�keim t�lzott �less�ge? Ann�cska szem�t lesem �n; s �gy az �j idej�n veled �ldelek �n, jegyesem, sz�vem �lete, sz�p kicsik�m, melletted a s�r fenek�n, tengerpart b�s mezej�n. Nagyon hiszek a bolondokban; ezt h�vj�k a bar�taim �nbizalomnak. A k�lt�szet a gondolat �s a zene kombin�ci�ja. Szerelmem! F�ldi utamat B�natok tolongj�k k�r�l (... ) De lelkem m�gis f�lder�l, Mert r�lad l�tok �lmokat. Szeretnek majd! Csak j�rt utad J�ratlan�rt ne hagyd el! �rizd �r�kk� �nmagad, Ami nem vagy, m�ris add fel. A hajdani fi�t id�zd, Kit sorsa messzi �tra vitt: Olt�rodra tette sziv�t, Isten�tette b�jaid - Szerelmi �ldozat...! Kinek? �, b�v�s, megvet� szemek. Vedd cs�kom homlokodon, s m�g b�cs�zom, angyalom, hagyj ennyit vallanom - igazad van �m, �lmok voltak napjaim. Gyermekkoromt�l fogva nem Olyan vagyok, mint m�s. Szemem Nem �gy l�t, nem k�z�s kutak Habja bennem az indulat. Nem k�z�s forr�sb�l ered B�natom. Gy�jtva sz�vemet M�s fokra izzik �r�m�m.
(54 id�zet) 1809. janu�r 19. — 1849. okt�ber 7. amerikai �r�, k�lt�, novellista Figyel�s K�nyvek A szerkeszt� vagy kombin�l� k�szs�g - amelyben a tal�l�konys�g rendszerint megnyilatkozik, de amelynek a frenol�gusok szerint (... ) az agyban, mint minden �si k�pess�gnek, k�l�n k�zpontja van - igen gyakran f�lkegyelm�s�ggel hat�ros embereken �tk�zik ki, amint ahogy ez lelki jelens�gekkel foglalkoz� �r�knak m�r gyakran fel is t�nt. Amint az er�s ember is szereti kifejteni k�pess�geit, �s �lvezi a testmozg�st, amint izmait gyakorolja, �gy lelkes�ti az "elemz�" lelket a megfejt�s lelki feladata. Azok a szellemi tulajdons�gok, amelyeket elemz�nek szoktak nevezni, �nmagukban v�ve nehezen elemezhet�k. Igaz�ban csak hat�sukban tudjuk �rt�kelni �ket. A s�hajorsz�g �rny�n Laktam egyed�l, �rv�n, Lelkem mocs�r volt, m�ly mag�ny. B�s �lom az �n �letem: elt�nt rem�nyem csillaga, mindegy, nappal vagy �jszaka, val� volt-e, vagy l�tom�ny, ma m�r mi sem maradt nyom�n. Zokog - s sz�p sz�r�n k�nny csorog, Mint halhatatlan gy�ngysorok.
Edgar Allan Poe: Álom az álomban Vedd még e csókot, édesem! Mostan megyek, elbúcsuzom és ez legyen a búcsúszóm: igazat mondtál énnekem, bús álom az én életem: eltűnt reményem csillaga, mindegy, nappal vagy éjszaka, való volt-e, vagy látomány, ma már mi sem maradt nyomán. Minden, mi van e bús világon, álomba ködlő furcsa álom. Állok viharzó part előtt, a tengerár lihegve bőg. kezemben emlékek, romok, arany fövény, arany homok. - Nézem, hogy hullanak ezek a könnyű, semmi porszemek és könnyezek ─ és könnyezek! Ó Istenem! bárhogy fogom, a porba hull lágy homlokom? Ó Istenem! nem menekül egy szem se a vizek elül? Hát minden-minden e világon álomba ködlő furcsa álom? Take this kiss upon the brow! And, in parting from you now, Thus much let me avow- You are not wrong, who deem That my days have been a dream; Yet if hope has flown away In a night, or in a day, In a vision, or in none, Is it therefore the less gone? All that we see or seem Is but a dream within a dream. I stand amid the roar Of a surf-tormented shore, And I hold within my hand Grains of the golden sand- How few!
Figyelem! Regisztrálj és nyerj! Regisztrálj Magyarország legnagyon idézet gyűjtő oldalára! Regisztráció Háttér választó Több hátteret! Hozzászólás írása Edgar Allan Poe Bár volna örök álom életem! S ne kelnék fel, csak majd, ha reggelem Az öröklétnek hozza egy sugára. Halál S bús lelkem az árnyékból, mely padlómon szétfolyva jár, Nem szabadul - Soha már! Fájdalom Most Vihar s Elmúlás borúl, Jelenre, Múltra, konokul, Jövőm ragyogjon énvelem, Szép reménnyel neked s nekem. Remény A lelki kötelékek közül azok bizonyulnak a legtisztábbnak és legtartósabbnak, amelyek egyetlen pillantás nyomán fogantak. Kapcsolatok De szerelmünk több volt mint szerelem Tengerpart bús mezején - Irigyeltek még az angyalok is Fenn a felhők tetején. Kihűlt Mit ér a napvilág, Ha szemünk a jelenbe néz, S ködön át csak a múltba lát? Emlékezés Zokog - s szép szárán könny csorog, Mint halhatatlan gyöngysorok. Sírás Mert a teknősbéka biztosan jár a lábán, ok ez arra, hogy szárnyát szegjék a sasnak? Bölcsesség A szerkesztő vagy kombináló készség - amelyben a találékonyság rendszerint megnyilatkozik, de amelynek a frenológusok szerint (... ) az agyban, mint minden ősi képességnek, külön központja van - igen gyakran félkegyelműséggel határos embereken ütközik ki, amint ahogy ez lelki jelenségekkel foglalkozó íróknak már gyakran fel is tűnt.
A K�LT�SZETRE Isaac Lea-nek Sorsom - szerencs�m vagy bajom -, Hogy j��rt-rossz�rt ezt kapom, S amim van: kincs �s elme�l, Testem-lelkem csak ennek �l. Rad� Gy�rgy �lj ide mell�m, Isabel, Hola hold oly t�nd�ri jel, Dr�g�m, veled �letre kel. Most, hogy �llsz �dvh�z �lt�z�tten, �n: csillagokt�l-sz�l�t�tten! S�hajod lelk�hez k�t�tten! Hajad holdsug�r lengeti; �, j�nius vir�gai! �lj le, �lj - hogy �rt�nk ide? Dr�g�m: csak �lom volna-e? Ismered a roppant vir�got - R�zsa! - mondj�k -, �g csillaga, Itt (a sz�l f�jt) lugason �llott, Remegv�n, mint a Kutya Sz�kkent arcomba szemtelen, Elevens�ge ismer�s, S hogy darabokra szedhetem, Ne lenne t�bb� b�szke, h�s - H�tlens�gek jutalma ez! A sz�l szertefutv�n neszez, S a r�sen, mely �gy t�madott, Mint k�peny�n, mely sz�tszakadott, Holdad j�tt, pengv�n dallamot. Sug�rral! S ez t�nd�r sug�r, Isabel - nem mondtad magad? Mely hihetetlen�l szakad, Mint tekerv�ny, mint duzzanat, S mint f� harmatgy�ngy�n, ha j�r, Piciny harangok hangja, sz�ll, �, v�le zend�l, itt e t�j, �s f�lfedezz�k: holdsug�r!